Szabadkereskedelem = világvége?

When: Back to Calendar 2018/09/20 @ 19:00 - 23:00
Where: A38 kiállítótér
Budapest
Petőfi híd
1117 Magyarország
Cost: free
Categories: demokrácia egészségügy élelmiszerbiztonság film gazdaság globalizáció igazságosság környezetvédelem

BESZÁMOLÓ

Sokan (elsősorban negyven felett) emlékezhetnek arra, hogy 1999-ben a Seattle-ben megtartani kívánt Kereskedelmi Világszervezet konferencia miként lett ellehetetlenítve az utcán (hol békés, hol kevésbé békés módszerrel) tiltakozó aktivisták által. A Seattle öt napja címet viselő film a korabeli híradókból is ismerős eseményeket örökíti meg. Mégpedig számos nézőpontból. Kiemelt főszereplőnek leginkább a tiltakozó „zöldek” számítanak, de megismerhetünk egy – az oszlatásokban részt vevő – rendőrt, a város polgármesterét, az eseményekről tudósító filmhíradóst, az Orvosok Határok Nélkül egy tagját (aki öltönyben lobbizva próbálna hasonlókat elérni, mint az utcai megmozdulások résztvevői) és a harmadik világ országainak küldötteit. A film készítői egyértelműen a globális gazdaságot kritizáló nézeteket fogalmaznak meg, de próbálják minél több szempontból elmesélni az eseménysorozatot, minél több árnyalatot bemutatni. 

A film vége felé elhangzik egy mondat. Az egyik szereplő valami olyasmit fejteget, hogy eddig a világon senki nem tudta, mi is az a WTO. Még most sem tudják, de már tisztában vannak azzal, hogy harcolni kell ellene – teszi hozzá. A felvetés jogos, a „köd oszlatásában” az Ökofilmklub két meghívott vendége, Schiffer András és Balázs Zoltán közgazdász, politológus segített. A beszélgetés folyamán nyilvánvalóan kirajzolódott egy pro és egy kontra álláspont. Schiffer András (nem meglepő módon) erősen kritizálja a globalizációs folyamatokat, számára morálisan elfogadhatatlan a WTO és más globális intézmények ténykedése. Beszélgetőtársa nem tarja negatívnak ezen szervezetek működését, nem gondolja, hogy a világgazdaság jelenlegi rendszere feltétlenül veszélyeztetné a környezeti értékeket, vagy bebetonozná a harmadik világ lakosságának nehéz életkörülményeit.

A beszélgetés egy neoliberális gazdasági „alapigazság” citálásával indult, mi szerint „a piac mindent szabályoz”, a „láthatatlan kéz” elrendez mindent, az állami, vagy bármilyen más beavatkozás csak ront a gazdaság állapotán. A riposzt szerint ez az elmélet megbukott, amit a 2008-as gazdasági válság példáz a legékesebben. Balázs Zoltán, saját elmondása szerint, „nem tud mit kezdeni” az állítással, a tétel nem bukott meg, természetes, hogy időnként előfordulnak recessziók. Globális szinten viszont nő az emberiség jóléte. (Az állítás a vita során többször előkerült konkrét hivatkozás, vagy adatok nélkül. Végül valaki talált egy internetes hírt, mi szerint a világon a mélyszegénységben élők aránya 20-30 év alatt 30%-ról 10%-ra csökkent.) Schiffer András szerint a jövedelmi különbségek nőnek, nem a globális jólét. Azt is hozzátette, hogy a 2008-as válság nagyon jól megmutatta, mit jelent a gyakorlatban a pénzpiacok szabályozásának fellazítása. Olyan intézményekre lenne szükség, amik az embert a profit elé helyezik. Ez pedig nem csupán a „fejlődő országok”, hanem az egész világ érdeke. Példaként a lefele tartó bérverseny lett megemlítve. Ennek következményeként a fejlett országok sorra helyezik ki gyáraikat a legszegényebb államokba. A folyamatnak Európa és az USA munkásai a kárvallottjai.

A vita lényegében a legelején felvázolódott mederben folytatódott. Schiffer András (és a közönség – a volt politikus korai távozása után egyre aktívabban) „számon kérte” a globális gazdasági rendszer etikátlanságait. Balázs Zoltán egyrészt tagadta ezeket a visszásságokat, vagy éppen nem tartotta szorosan a konstrukcióhoz tartozónak őket. A közgazdász rámutatott a „zöld” mozgalmak és kezdeményezések olyan pontjaira, amik szerinte csak látszólag járulnak hozzá a környezet, illetve az emberek védelméhez. A beszélgető felek gyakorlatilag tagadták egymás világképét.

Balázs Zoltán eleve megkérdőjelezte azt, hogy egy nagyvállalatnak a profit maximalizálása lenne a célja. Egy ilyen intézmény nem úgy működik, mint egy személy. A vállalat döntéseiben és működésében részt vevő embereknek nagyon különböző elképzeléseik lehetnek. Ezen felül külön kell választani a hosszú és a rövid távú célokat. A profit természetes része az emberi világnak, nem feltétlenül gonosz eredetű dolog. Egy vállalatnak vállalatként kell működnie, ez magától értetődő és nem káros dolog. Egyes esetekben pont az ellenkezője járhat negatív hatással. A Corvinus Egyetem tanára erre példaként George Pullmann, XIX. századi amerikai gyáros példáját hozta fel, aki egy utópisztikus miniállamot hozott létre munkásai számára. Akik aztán igen gyorsan megutálták a „mérnökasztalon tervezett” mikrotársadalmat. Ellenvetésként elhangzott, hogy egy extrém módon idealistán gondolkozó embert nem biztos, hogy jó példaként felhozni.

Természetesen az elsősorban etikai és csak másodsorban anyagi okokból megszületett gazdasági konstrukciók is szóba kerültek az este folyamán. Balázs Zoltánnak a Fair Trade termékekkel kapcsolatban is volt ellenvetése. Ha valaki megveszi a „méltányos kereskedelem” logóval ellátott drágább teát, az ugyan támogatja az indiai termesztőt, de közben valami mást (mondjuk a kávét) olcsóbban kell beszerezni. Könnyen lehet, hogy a dél-amerikai kistermelők fogják ennek a kárát látni. Hasonló a helyzet a Föld Órája kezdeményezésnél. A megspórolt áram miatt több pénz marad a zsebünkben, amit majd el fogunk költeni. Jó eséllyel olyan tárgyra, vagy élményre, ami szintén környezeti terheléssel jár. Schiffer András szerint ha létezik a jelenség, akkor is csak a mostani állapotban jelent problémát. A Fair Trade termékei valóban drágák, de ha a világon egységes szabályok lennének, akkor nyilvánvalóan az áruk is lejjebb menne.

Többször előkerült, hogy kik által, milyen globális intézményekkel lehetne „zölddé tenni” a világ gazdaságot, hogyan lehetne elérni azt, hogy az ember megelőzze a profitot. Jelenleg nem létezik olyan szervezet, ami „bevasalhatná” a pénzügyi világon az erkölcsi normákat, de biztató jel, hogy a globalizmus kritikája bekerült a politikai fősodorba. (Erre Bernie Sanders a legjobb példa.) Balázs Zoltán szkeptikus volt az elképzeléssel kapcsolatban, hiszen egy ilyen intézmény is emberekből állna, vagyis benne van annak a lehetősége, hogy önös megfontolásból mégiscsak valami ellenérdeket szolgálnának. Schiffer András szerint ez a felvetés nem alaptalan, viszont a lényeg egy jól megkonstruált jogi szabályozáson van. Ha a nagyvállalatnak kötelessége a helyi kisvállalkozótól venni a nyersanyagot, vagy igénybe venni egy szolgáltatást, akkor a globalizációkritikus mozgalomnak nyert ügye van. De a bérszabályozás világszinten való egységesítése is sok visszásságot segítene kiküszöbölni.(A vita egy pontján az a meggondolás is szóba került, hogy a szabályozást igazából nem gazdasági, hanem emberjogi oldalról kellene megközelíteni.)

A beszélgetés folyamán egyértelműnek látszott, hogy a globalizációval szemben kritikus és a „neoliberálisnak” mondott álláspont nem igazán nyitott a másik fél szemléletének elfogadása, vagy akár megértése felé. Szomorú, viszont az jókedvre ad okot, hogy az este vége felé elhangzott egy bankhálózat neve, amelyik csak és kizárólag olyan dolgokra ad hitelt, ami előbbre viszi a világot. (Ez a Global Alliance of Banking on Values.) Lehet mondani, hogy ők az a bizonyos egy fecske, aki nem csinál nyarat. Talán igaz, viszont elmondhatjuk, hogy már megvalósult egy olyan pénzügyi vállalkozás, ahol a profit csak a második az ember után. Ez a fajta gazdasági konstrukció sem lehetetlen. Remélhetőleg minél több ilyenről hallunk a majd jövőben.

BEHARANGOZÓ 

Schiffer András tavasszal kilépett az LMP-ből, miután a szabad-kereskedelmet támogató Szabó Szabolcsot (Együtt) felvették a párt frakciójába. Ezen az estén megpróbáljuk megérteni, hogy miért vörös posztó a zöldek számára a szabad-kereskedelem és a globalizáció.
Ehhez egy nagyszerű mozifilmet (Battle in Seattle) fogunk megnézni, ami rendkívül hűen mutatja be a demonstrálók készülődését, örömét és félelmeit, majd a rohamrendőrök oldaláról ugyanezt csak öröm nélkül. A film nagy előnye, hogy dokumentumfelvételeket is bemutat, valamint bepillantást enged a globalizációkritikus mozgalom alapelveibe, céljaiba, az aktivisták életének mindennapjaiba. Sőt, a globalizáció legfontosabb káros hatásait, tragikus eseteit is számba veszi.
Vendég: Schiffer András
Vitapartner: Balázs Zoltán közgazdász, politológus
Moderál: Gajárszki Áron

Támogató: Ökopolisz Alapítvány

Áron névjegye

Gajárszki Áron vagyok, az ökofilmklubozás ötlet- és házigazdája. A filmklubot eddig társadalmi felelősségvállalásból működtettem saját pénzen, de szeretnénk egyesületként hosszú távra biztosítani a jövőjét. Válogatott kenus sportolóként 8 év alatt két felnőtt világbajnoki érmet és öt korosztályos világbajnoki címet gyűjtöttem a hazámnak. Ezt követően 9 évig dolgoztam környezetvédelmi tanácsadóként, aminek vajmi kevés gyakorlati haszna volt. Ezért 2010-ben önkormányzati képviselőséget vállaltam Újbudán, de az üléseket uraló pártpolitikai attitűd elfogadhatatlanul beszűkítette a mozgásteremet. Jelenleg felelős pénzügyi tanácsadóként dolgozom, mivel így tudok a legtöbb emberen segíteni. Házas vagyok, kerékpárral közlekedek és piacon/kisboltban vásárolok.
közvetlen linka könyvjelzőbe.