ökopolitika?

Az ökopolitikai filozófia egy (bővített) mondatban

Az ökopolitika célja, hogy az emberiség maradjon az uralkodó faj ezen a bolygón, a lehető legmagasabb életszínvonalon. Ehhez az érthető, önző igényhez a zöldek csak azt az apró figyelmeztetést teszik hozzá, hogy ennek érdekében biztosítani kell a természeti javak igazságos elosztását és fennmaradását. Ennek érdekében az ökopolitika a gyakorlatban küzd a fenntarthatóságért, ami alatt elsősorban a természeti környezet védelmét szokták érteni, így a klímaváltozás megelőzését, a tömeges fajpusztulás megállítását és különböző (tengeri, őserdei, sarki) életközösségek egységként történő védelmét. Történeti fejlődése során azonban az ökopolitika felismerte, hogy a globalizált világban mondjuk az esőerdők fennmaradása nagymértékben attól függ, hogy a fejlődő országokat mennyire zsákmányolják ki a multinacionális nagyvállalatok, illetve azokon keresztül a gazdagabb országokban élő fogyasztók. (Pl: Az USA-ban fogyasztott hamburgerhúshoz a marhák 2/3-át Dél-Amerikában tenyésztik, miközben a déli kontinens lakosságának számára luxus a húsevés.) Az ilyen igazságtalan rendszereket csak valódi társadalmi összefogással, széles körű bojkottokkal, népszavazásokkal, tehát globális társadalmi igazságossággal lehet felszámolni. Ennek eléréséhez szükség van egy ezt napirenden tartó tudatos fogyasztói rétegre, amely szükség esetén jól mobilizálható. Így az ökopolitika harmadik alappillére a részvétel.

A klímakonferenciák és nemzetközi fenntarthatósági egyezmények csődje után sokan úgy gondolják, hogy az emberiség jövőjének a kulcsa az egyéni felelősségvállalásban rejlik. Ezek a tudatos vásárlók, csak méltányos kereskedelemből származó, illetve helyi termékeket fogyasztanak; minimalizált szeméttermeléssel és energiatakarékosan élnek, utazásnál előnyben részesítve a környezetkímélő (gyalog, bringa, tömeg-)közlekedési módokat, egyszóval ügyelnek az ökolábnyomukra. Ehhez képest Armin Grunwald német fizikus 2012-ben írt értekezést arról, hogy az egyéni fenntarthatósági döntések nem képesek önmagukban megállítani a klímaváltozást, vagy más fontos kérdésekben valódi változást elérni. Szükség van a tudatos emberek valós társadalmi részvételére civil szervezeteken vagy akár politikai pártokon keresztül. Szóval a részvétel nagyon fontos, bármennyire is szeretnél inkább otthon fészbúkozni!

A politikai filozófusok és politológusok persze szeretnék ezt a gondolatkört a politikai filozófiák közé besorolni, de az ökopolitika nem egy ideából van levezetve (pl: hogy minden ember egyenlő) hanem egy gyakorlati igényből, hogy éljünk jól ezen a bolygón minél tovább. Ezzel együtt, mivel a politikai teret még avítt pártok uralják, az ökopolitikusok szót tudnak érteni a baloldali pártokkal, amikor a társadalmi igazságosság, a szociális háló szerepe és az egyenlő esélyek a téma. A liberálisokkal is ki tudnak jönni, ha nem a kereskedelemről kell beszélgetni (mivel a zöldek idejekorán megalkották az alternatív globalizáció útját, ami nem az ún. szabad piaccal való visszaélésről szól). Abban viszont egyet értenek a liberálisokkal, hogy az emberi méltósághoz illetve egyenlő bánásmódhoz, valamint a szabad véleménynyilvánításhoz igenis minden embernek joga van. Sok ifjú zöld számára meglepő, hogy a konzervatívokkal is lehet egy jót borozni a Badacsony lejtőin. Ilyenkor az is kiderülhet, hogy a helyi értékeket, eképpen a lokálist a globálissal szemben támogató megközelítés az utóbbiak esetében tradicionalista, az előbbiek részéről viszont modern újragondolás eredménye. Hát nagyon röviden és minden szakmaiságot nélkülözve ennyi.

Rigó